Az arcaink.hu projekt évek óta tervezőasztalon van. A forrás az a Duna Televízió műsorán csaknem két évtizede futó Isten kezében című portrésorozat. Ez olyan embereket mutat be, akik valamilyen módon példaképek lehetnek a hétköznapokban. Az arcaink.hu-n ezekből válogatunk, mégpedig azok közül, amelyeket Erhardt Ágoston, Marossy Gézával közösen készített. És abban, hogy a “kép” tökéletes legyen, Szecsődi Balázs fotóriporter segített.
Erhardt Ágoston
szerkesztő, riporter, forgatókönyvíró
Mire van ma szükség? Természetesen sok lehetséges válasz van. Mindig másra, mindig éppen arra, ami kielégíti pillanatnyi vágyainkat. Ez teljesen természetes.
Sokszor kétségek között gyötrődünk, vajon mi a jó választás, hol kellene új utakat találni. Tök jó lenne, ha megmondaná végre valaki. Na ez az, ami nem fog menni.
De vannak emberek, akik már szinte célegyenesben vannak, ők tulajdonképp a példaképek. És mi van akkor, ha csavarunk egy picit a dolgon? Olyan példaképek, akik nem egyedül találták meg az útjukat, hanem az Istenbe vetett hitüknek köszönhetik új életüket.
Nem csak azért érdemes valakiről portrét készíteni, mert híres, sok díjat nyert, okos vagy szép. Sokszor sokkal érdekesebb az olyan történet, ami azokról szól, akik nem mindig vannak reflektorfényben. Az Isten kezében című sorozat csaknem két évtizede arra törekszik, hogy bemutassa a Mindenhatót a legkülönbözőbb emberi sorosokon keresztül. Ők az arcaink.
Mindig is tv-s szerettem volna lenni, aztán az élet úgy hozta, hogy már az egyetem alatt elkezdhettem a Duna Televíziónál dolgozni, az utóbbi néhány évben pedig az MTVA-nál készítem a műsorokat. Nem is tudom, mennyi portréműsort alkottunk, sokat. Egy azonban bizonyos rengeteget tanultam ezektől az emberektől.
Miért jó ilyen műsorokat készíteni? Mert miközben megrajzolod ezeket a portrékat, eközben megismered a világukat, és kilépsz abból a burokból, amiben felnőttél. Végül pedig rájössz arra, hogy „semmi sincs egészen úgy”, mint amit te gondoltál a saját életedről.
Marossy Géza
operatőr-rendező
Gézával már 15 éve dolgozunk együtt. Talán túlzás lenne, hogy minden rezgését ismerjük már a másiknak, mindenestre rábíznám az életemet. Ő egy igazi székely legény. Ezért is szeretjük. A nyolcvanas évek Ceauescu Romániájában nem akart semmi lenni. Annyira szürke és nyomasztó volt ott minden, hogy egy kamaszt leginkább a nagy semmi vonzotta. Aztán valahogy egy kicsi helyi stúdióba keveredett, ahol kamerát nyomtak a kezébe, s mondták neki: hajrá! Így lett operatőr, persze később alátámasztotta ezt különféle iskolákkal. A rendszerváltás után pedig kinyílt a világ és jöttek a lehetőségek, irány Budapest, Duna TV és a végül az egész Földgolyó. Megkérdeztem tőle, hogy miért szereti ezt a sorozatot készíteni? Látszólag egyszerű volt a válasz: mert itt átélheti az alkotás szabadságát, no meg ezen a felületen lehet értékteremtő emberekről, „terepen” forgott portrét készíteni. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy olyan témákról, személyekről, akik megteremtik a keresztény értékeinket. Ahogy Géza mondja: az is a feladatunk, hogy a bemutassuk azt, hogy miként lehet a kereszténységet hétköznapivá és vonzóvá tenni. Pontosabban azt, hogy kereszténynek lenni nem valami fura, tömjénszagú dolog és nem csak a külsőségek számítanak, hanem sokkal inkább a tettek. Mégpedig azok a tettek, amik kifejezik a krisztusi tanítást.
Szecsődi Balázs
fotóriporter
Balázzsal ezer éve nem találkoztunk, – egyébként nyolc évig osztálytársak voltunk az általánosban – mígnem a facebook újra összesodort. Aztán sokat beszélgettünk, kiderült, hogy mindenki nagy kanyarokat vett. Ő harsonaművészből fotográfussá képezte magát, az utóbbi néhány évben pedig a miniszterelnök személyi fotósa. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve az arcaink.hu projektben alkotni. Kifejezetten megtisztelő számomra, hogy egy percet sem gondolkodott…Balázs képein mindig megelevenednek az arcok, ezek a mi arcaink.
Fotók: Kaiser Ákos ©
instagram.com/akoskaiser